Your cart is currently empty!
Stockholm Arlanda nevű repülőterén szálltunk le, ami egy nagy reptér, 5 terminállal. Itt béreltünk autót, az előre megküldött papírok szerint még a terminál épületében kellett (volna) lennie az autókölcsönző cégnek, de nem találtuk sehol. Kiderítettük, hogy mégse ott van, hanem busszal kell odamenni. A busz gyakran járt, az autót nagyon gyorsan megkaptuk, béreltem már párszor autót, ez extra gyors volt (a SIXT-nél).
Egy Mercedes A osztály-t kaptunk, kicsit jobb felszereltséggel, mint kértem. Egy automata váltós autót kaptunk, amit aztán nem tudtam elindítani 🙂 Vezettem már automata váltós autót, de ez egy még újabb verzió volt, amihez nincs kulcs. Nyomtam a gázpedált, nyomogattam a start gombot, semmi. Ágotának eszébe jutott a mentő ötlet, megnézte a youtube-on, hogy hogy kell elindítani egy ilyen autót 🙂 Az volt a megoldás, hogy a féket kellett nyomni, nem a gázt… Hát erre magamtól biztos nem jöttem volna rá 🙂
A képen nem tudom látszik-e, de csupa jég volt az autó melletti rész, meg maga az úttest is, szerencsére az autó jól vette a helyi viszonyokat.
Bementünk Stockholmba, találkoztunk rég nem látott Elena barátnőmmel és a férjével, akik körbevezettek minket a belvárosban. Nem volt sok időnk, így nagyobb múzeumba nem mentünk, egyedül a Hallwyl házba mentünk be, ami egy műgyűjtő arisztokrata hölgy otthon volt. A “kultúrházban” (Kulturhuset) ebédeltünk, de ez a kultúrház nem az itthoni művelődési ház megfelelője. Az egyik szinten könyvtár és éppen futó kézműves workshopok, máshol az előtérben sakkoztak, de van itt színház, tánc és biztos még sok minden más 🙂
Utána sétáltunk az óvárosban, megnéztük a királyi palotát és a parlamentet, láttuk Stockholm legkeskenyebb utcáját is.
Már majdnem sötétedett, mikor elindultunk autóval észak felé, Mora városba tartottunk. Az autót nagyon élveztem, mostanra már jól összebarátkoztunk 🙂 Azt nem mondom, hogy minden gombot tudtam használni, mert rengeteg olyan dolog volt rajta, amiről fogalmam se volt, hogy mire való… Mindenesetre egy ilyen hosszabb úton nagyon jó volt vezetni, hiszen volt tempomat, meg ugye nem kellett váltani se, szinte csak a kormányt kellett tekerni meg néha fékezni. És az is nagyon tetszett, hogy olyan halk volt az autó, hogy simán lehetett zenét is hallgatni, nekem ez újdonság volt 🙂
Moraban egy tó partján levő faházban töltöttük az éjszakát, itt már szerencsére jóval melegebb volt, és tudtunk még melegebbet is csinálni. Képek a házról és a környékről a következő beszámolóban!