Növényi festés – kamala

Az idei első növényi festést már régóta tervezgettem, egy ideje ott várta a szekrényben a sorsát a kamala por.

A kamala növénynek (mallotus philippinensis) nem tudom igazából, hogy melyik részével festettem, mert por alakban vettem meg a festéket. Kicsit macerás volt az előkészület, először is bele kellett szórni a port a vízbe, és állni hagyni. Úgy tűnt eleinte, hogy a víz nem keveredik el a porral, de tényleg jót tett neki az állás, utána már egész jól felszívta a por a vizet. Nagyon lassan, folyamatosan kevergetve kellett felmelegíteni 90 fokra. Kicsit gyanús volt, hogy túl lassan megy a dolog, már vagy egy órája csak kevergettem, de még mindig csak 70 fokot mutatott a hőmérő, és jó ideje nem mozdult a mutató. Szerencsére észbe kaptam, volt otthon egy másik hőmérő is, és jaj, aszerint már túl is léptem a 90 fokot, vagyis elromlott az egyes számú hőmérő, remek. A recept szerint nem szabad 90 foknál többre melegíteni a vizet, mert akkor veszít a festőerejéből a kamala, de ezt már nem tudtam visszacsinálni. Elég mérges voltam a hőmérőre, hogy esetleg dobhatom ki az egészet… De azért csináltam tovább.

A fonalat be kellett pácolni timsóval, aztán jöhetett a festés.

Az első lébe két selyemkendőt és 25 dkg fonalat tettem, mind selymes fonal volt, mert állítólag a selymen a legszebb ez a festék. A festőlé barnás volt, nem sok remény látszott arra, hogy ebből valaha arany lesz… De a selymen tényleg az lett!! A fonalak inkább vörösesbarnásak lettek.